Egy anti-transzatlanti az USA végét jósolja
Kerekes Tamás 2004. március 09. 15:38, utolsó frissítés: 15:25#b#Megbukhat-e#/b# az a szuperhatalom, melynek első számú szexdívája még a fenekével is kacsintani tudott? Ez a tétje Emmanuel Todd francia származású demográfus-történész-politológus #i#A birodalom után#/i# c. művének.
Nincs változatlan történelmi szerep?
A szegény ember kifogja a csodatevő halat. Egy kívánsága teljesülhet. Szeretne trónörökös lenni. Másnap baldachinos ágyban ébred, komornyik hozza az ágyba ezüsttálcán a pohárka konyakot. Félrehúzza a függönyt. Bekopogtat:
- Ébresztő felség! Indulunk Szarajevóba.
A történelmi szerepek cserélődnek. A kis pénzért eladott Alaszka – holott erre senki gondolt annak idején – nyersanyagai és geostratégiai helyzete miatt a világtörténelem legnagyobb üzlete lett.
Annak a császárnak a leszármazottjai, melyről azt mondták a kortársak, hogy birodalmában soha nem nyugodott le a nap, is kénytelenek voltak számolni azzal, hogy Spanyolország hatalma leáldozik az új csillagok, Hollandia és Anglia mellett.
Ha arra a jóslatra gondolunk,
amely 1976-ban a Szovjetunió összeomlását jövendölte meg, és szintén Todd professzortól ered, akkor még Marilyn Monroe, Miki egér és Rambo sem segíthet az USA nagyhatalmi pozícióján.
Viszont emlékszem a Szókratész-Xantippe párosra. Ők együtt, ketten a világ legjobb meteorológusai voltak. Szókratész esőt jósolt, Xantippe, a felesége derűs időt jövendölt és valamelyiküknek biztos igaza volt. Hogy aztán esni fog, vagy sem, az inkább függ Marilyn Monroe dekoltázsától, mint Haiti amerikaiak által elűzött uralkodójától.
Todd úgy látja, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi zűrzavarnak nem felügyelője, hanem előidézője: az USA ragadozóvá vált, nemzetközi mítoszok – világterrorizmus – ellen harcol, és igyekszik a nemzetközi közvéleményt befolyásolni, saját érdekei védelmében. Külkereskedelmi mérlegének állandósult hiánya nem leplezheti a tényt, hogy már nem képes önerőből fenntartani életszínvonalát, s az ország gazdaságilag függő, politikailag haszontalan szuperhatalomként viselkedik.
A kötet 2002 őszén robban
a francia nyilvánosság előtt, ahol az eladási listákon azóta is előkelő helyen szerepel. Mondandója óriási vihart kavar a világon, hisz kötetének summája: hamarosan nem lesz amerikai birodalom. A műben a szerző valós és igen megrázó képet rajzol a nemrég még vitathatatlan hatalommal bíró nagy nemzetről, amelynek uralma visszafordíthatatlanul hanyatlik. Földünkön az egyetlen nagyhatalommal jellemezhető helyzet immár túlhaladott, ehhez a világ túl nagy és fejlődése túl gyors. Az USA, mint politikai központ, egyformán messze van a világ fontos pontjaitól.
Az Egyesült Államok életszínvonala ma már csak a többi ország rovására tartható fenn. Hanyatlását elkendőzendő, Amerika politikai színpadot állít fel, ahol kardcsörtetéssel fejezi ki, hogy erejére még mindig az egész világnak szüksége van, pedig dehogy: a katonai akciók a jelentéktelen államok ellen, csak a látszatbirodalom hanyatlását palástolnák.
A lényegi folyamatot leleplező harc – a terrorizmus, a gonosz birodalma ellen – csupán kifogás. Mivel az Egyesült Államoknak nincs már elég ereje ahhoz, hogy ellenőrizze a világ gazdasági és stratégiai főszereplőit – Európát, Oroszországot, Japánt – nemsokára visszasüllyed oda, ahonnan indult: egy lesz a hatalmasok sorában.
Mi lesz a hamburger után?
Todd egyformán kritizálja Hungtingon, Fukuyama, Kennedy, Brezinski doktrínáját, és a világ jövőjét az USA privilegizált hatalma nélkül képzeli el. Eurázsia Amerika nélkül keresi az egyensúlyt. Oroszország gazdaságilag és politikailag magára talál. Közeledik Európához. Japán megerősödik és, ha akarja, 15 év alatt olyan katonai hatalmat állíthat fel, mint az USA. Európa mind gazdaságilag, mind politikailag egyenrangúvá válik. Németország és Franciaország is közeledik egymáshoz.
Az „egyenjogúvá válás” lehetősége a kontinens valóságos gazdasági erejéből, és az Amerikától megkülönböztető közös értékek elismeréséből következik. Európa egyenjogúvá válásához a katonai védelem önálló megteremtésének a képessége szükséges. Ez Todd szerint azért megvalósítható, mert Európa iparilag erősebb, mint az Egyesült Államok, katonailag pedig már nincs miért félnie Oroszországtól.
A jövő nem egy magányos hatalom által vezetett birodalmat ígér, hanem olyan összetett rendszert, amelyben nemzetek és metanemzetek alakítják ki az egyenlők egyensúlyát, még ha a valóságban nem is egyenlők.
A világ az egyensúly és a megnyugvás felé tart: a népesedés, a kultúra, a társadalom és a politika természetes ereje és logikája folytán, a világnak nincs átfogó stratégiára szüksége, mely stratégia egy állam kezében összpontosul.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!