Mi az, amit még nem tudtunk Sztálinról?
Kerekes Tamás 2004. november 11. 12:30, utolsó frissítés: 2004. november 10. 20:42Miért van az, hogy míg a 20. század másik népirtó ideológiája, a fasizmus nem tűri a viccet, addig a bolsevizmuson ma is lehet nevetni? - kérdezi az angol író, Martin Amis csodálkozva.
Martin Amis, a kortárs angol próza egyik kiválósága különös esszéregénnyel állt elő. Regényíró fiaként, könnyed stílusban ír a kommunizmusról, és közben új és megrázó képet fest a diktátorról, azaz a Kobának becézett Sztálinról. (Becenevét, a Kobát Az apagyilkosság c. regényből vette Sztálin.)
Az író testközelből szemlélhette a bolsevik elveket: apja, Kingsley Amis, híres angol író, tizenöt éven át kommunistának vallotta magát (ún. szalon kommunizmus), utána konzervatív meggyőződésekre váltott át.
A könyv helyenként a komikum fele hajlik, például a bolsevizmusról szóló viccek felelevenítésekor: "Milyen az igazi árja? Szőke, mint Hitler, magas, mint Goebbels és karcsú, mint Göring...", de ilyen a Hitler alakját felöltő Chaplin is, ami mindmáig ellenállhatatlan nevetést kelt.
Másképp nézve rémdráma ez a javából: "Genrih Jagoda után (akit 1938-ban agyonlőttek) Nyikolaj Jezsov lett a CSEKA főnöke (akit 1940-ben agyonlőttek), majd őutána Lavrentyij Berija (akit 1953-ban agyonlőttek), és Iszaak Babel (akit 1940-ben agyonlőttek), valamint Oszip Mandelstam, aki úton Kolima felé 1938-ban megőrült."
A néhány éve megjelent kötetben (Értelmiségiek és a XX. század) egy másik szerző, Johnson arról ír, hogy a néptribunnak tartott Lenin fejbelövésekkel alapozta meg a szovjet diktatúrát. Martin Amis bolsevizmusról szóló könyvének fenti idézete szerint Sztálin nem torzította el a lenini téziseket, csak alkalmazta.
Az értelmiségiekről Lenin a következőképpen gondolkodott: "A munkások és parasztok szellemi ereje egyre növekszik a harcban, amelyet a burzsoázia és annak cselédei ellen vívnak, azok ellen a másodrangú entellektüelek és a kapitalizmus lakájai ellen, akik a nemzet agyának képzelik magukat. Nem a nemzet agya ők, hanem a nemzet szarai".
Lenin uralma alatt (1917 január 1 és 1923 január 1) az árak százmilliós nagyságrendben nőttek (megteremtette a lenini éhséget, melynek áldozata ötmillió halott), de ez nem a terrorból fakadt. Az foglalkoztatta, hogyan lehetne forradalmat csinálni kivégzések nélkül? Nála még eszköz volt. Koba volt az, ki strukturálisan összekapcsolta a kettőt. Nála már cél volt.
A könyv azt a folyamatot ábrázolja, ahogy Sztálin behelyezkedik a lenini diktatúra készen kapott elvei közé, és előbb a grúzok, majd a kommunisták, majd saját barátai, az ukránok, a tisztikar és a tudósok ellen fordult. Következtek volna a zsidók. Úgy tűnt, hogy a harmincas években csak egy barátja akadt, maga Hitler, és abban is csalódott.
A kötet 198-dik oldalán szereplő kép talán emblematikus összefoglaló is lehetne. Az 1920-ból származó fekete-fehér fotó címe: Emberevők. A Szovjetunióban 1936-ban alkotmányi cikkelyek kellettek, hogy kimondják: tilos a kannibalizmus. Ám a kép még előtte készült.
A képen kiálló járomcsontú, pravoszláv vonású, fejkendős, halinacsizmás, középkorú nő áll az ukrajnai piacon, szakállas társával. Egy levágott emberfejet tartanak kezükben, a férfi egyik szeme nyitva, orra fagyott. Az árusító pulton csontsovány, maximum tízéves fiúgyerek teteme van ülő helyzetbe támasztva. Ez a kirakat. Meg a belsőségdarabok, kicsontozva.
Szemelvények a könyvből:
A főhős
Az 1937-es országos népszámlálási adatokkal elégedetlen Sztálin agyonlövette a Népszámlálási Bizottságot, az 1939-ben született eredményből Sztálin újra kivonta a Népszámlálási Bizottság tagjait. 1930 után mindenkit megölt, aki ismerte Trockijt.
Kétszer ment át az osztrák határon, hogy meglátogassa Lenint Krakkóban, de az 1915-ben, tíz év ismeretség után nem emlékezett a nevére. Tudósokat, írókat, grúzokat tört meg.
Tanácsai: "Ha van ember, van probléma", "Üss, üss és megint csak üss"
A nőkről: "egy gondolkodó nő...olyan, mint egy gondolkodó hering: csupa bőr és szálka."
A családról: amikor a második világháború alatt a németek Paulus tábornokot akarták kicserélni Jakov fiára azt válaszolta: "Nincs Jakov nevű fiam!" Egy másik változat szerint: "Nem adok tábornokot közlegényért".
A személyi kultusz idején egy ember tíz évet kapott, mert elsőként hagyta abba a tapsot. Az író szerint Sztálin leghosszabb beszédét gramofonra vették. A legenda alapján nyolc lemezt töltött meg, ám az utolsón nem volt más csak taps. A szerző kommentárja a következő:
"Most egy pillanatra csukják be ezt a könyvet, és képzeljék el, hogy ott ülnek Moszkvában, éjszaka, 1937-ben, és a nyolcadik oldalt hallgatják. Olyan lehetett, mint a közelgő iszonyat, mint a pszichózis zenéje, mint az állam tombolása."
A feljelentés intézménye: a regény
Sztálin alatt az írni ige új jelentést kapott: jelentést írni a Szerveknek. Minden ötödik ember így tett. Regénynek nevezték a Cseka által összeállított cirkalmas tanúvallomásokat. A feljelentésnek, mint közéleti műfajnak, Oroszországban Rettegett Ivánig visszanyúló történelme van: "Besúgó leszel vagy meghalsz."
A hamis feljelentőket, akik csak két évet kaptak, a Gulágon gyakori tízeshez, vagy negyedeshez (huszonöt év) képest, a foglyok egymás közt semmi-nek nevezték. A kollektivizálás idején a feljelentés intézménye ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. A feljelentést alá sem kellett írni. Pénzjutalom járt a feljelentésért. Egy kommunista több mint száz embert jelentett fel négy hónap alatt.
Szó esik a legbámulatosabb feljelentőről, a nagy Nyikolajenkóról, Kijev réméről. Őt Sztálin külön megdicsérte: "egyszerű alacsony származású asszony", és mégis "igazi hőssé tudott válni". Kijevben kiürült az utca, amikor Nyikolajenkó kilépett a házából, jelenléte egy szobában mindenkit halálos rémülettel töltött el.
Fejébe szállt a siker, előbb Hruscsov helyettesét jelentette fel, majd Hruscsovot: "burzsoá nacionalizmus" miatt és Sztálin végül elismerte, hogy ütődött. Nyolcezer ember elpusztításában segített.
A Gulág
Huszonegy napig tartó verés. Még harminc év múlva is fáj. Éheztetés: a foglyot egy hónapig tartják 10 dekás fejadagon. Alvásmegvonás, melytől az ember elveszti a személyiségét. A belek kiürítése nyilvános. A rablók úgy kártyáznak, hogy egymás szeme a tét. Mínusz harmincöt foknál nehézzé válik a légzés.
A kórházbarakkba kerülni akarók magukkal hozzák önkezűleg levágott lábaikat. A raboknak, mert olyan szorosan zsúfolták őket, hogy nem tudták mozdítani karjukat, a szájukkal kellett elkapni a behajított jégdarabokat, akárcsak a pingvineknek. Hetvenkét óra a sötétzárkában örökre tönkreteszi a térdet, a kolimai aranybánya három hét alatt egy erős ember egészségét is egy életre meg tudta törni.
A vég
Március 1. Szélütés, összerondítja pizsamáját, fekszik az ebédlő padlóján, mellette egy üveg ásványvíz és egy Pravda. Beszélni nem tud. Az összes kremli orvost börtönben kínozzák, személyes orvosa, Vinogradov, vasra van verve.
Öt napig szívják a piócák a vérét a füle alatt, de március ötödikén meghal. Temetése napján emberek hatalmas tömegei hömpölyögtek Moszkvába, veszélyesen összezsúfolódva. Azon a napon több mint száz ember halt fulladásos halált Moszkva utcáin.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!